Ubi arcano 1922. XII. 23.: XI. Pius első, programadó enciklikája. – XV. Benedek törekvéseit folytatva az I. →világháború tragédiája után Pius p. is az igazi béke megvalósításán fáradozott (4. p.). Új összetűzések fenyegetése (5.p.), az osztályharc fokozódása (6.p.), a pártviszályok (7.p.), a családok széthullása (8.p.), a vallás, a klérus és a missziók válsága (10.p.) jórészt mind a világháború következményei. Mély forrásuk az emberi szív, a személyi méltóság iránti érzék megfogyatkozása, a gyakorlati  materializmus (11. p.), az Istentől való eltávolodás az egyéni és közéletben (13.p.), Krisztus törvényének megvetése (14.p.). Fő feladat tehát a lekek megbékélése, mert ez vezet az igazi békéhez, azt pedig Krisztus adja. A béke az igazságosság műve (15–16.p.): „Keressétek előbb az Isten országát!" Fékezni kell a féktelen bírvágyat, a ársadalmat Krisztus tanítása szerint kell rendezni (17.p.). Az Egyház fő feladata, hogy  Krisztus tanítása szerintmegújítsea a társadalmat, küzdjön a materializmus ellen (18.p.). Egy szóval: Krisztus királysága, az ő törvényének és példájának követése az egyéni életben, a családban és a társdalomban hozza meg az igazi békét: „Pax Christi in regno Christi" (19.p.). – XI. Pius haláláig ezt a programot valósította meg: 1925, 1939 és 1933: a szentévek (→jubileumi év); 1925: →Krisztus Király ünnepének bevezetése, a →Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok, az →Actio Catholica elindítása, az emberi jogok védelme, a kommunizmus elítélése (Divini Redemptoris enc. 1937), a nemzeti szocializmus elítélése (→Mit brennender Sorge 1937), a római kérdés megoldása (→Lateráni egyezmény 1929). Sz.F.

LThK 1993. VIII:335.